A Debreceni Egyetem egyik jogelődjénél a Debreceni Agrártudományi Egyetemen az a ma már hihetetlen helyzet állt elő, hogy 1975-ben az oktatott tantárgyak közé felvette a lótenyésztést. Semmi esetre sem volt ez magától értetendő dolog, hiszen jelentőségét vesztett ágazatként vélekedtek róla és az agrármérnökképzés indokolatlan tárgyaként kezelték. Ekkor megtört a jég. Egy fiatal tanársegéd elérte, hogy választható tárgyként („C” típusú tárgy) oktathassa, s látva az óriási hallgatói érdeklődést, a kötelező tárgyak közé is bekerült. Ennek hatására, címzetes egyetemi tanárként az állattenyésztéstani tanszékre került Ócsag Imre és lett az úgynevezett „A” típusú tárgy előadója. A dolog odáig fajult, hogy Dunka Béla közvetítésével a Debreceni Hunyadi Tsz lovas klubjában rendszeres lovasoktatásban részesülhettek a hallgatók. Sokan voltak. Az egész folyamat egyre terebélyesedett, mind az elméleti mind a gyakorlati képzés figyelemre méltóvá vált és nagyszerű ívet alkotott egészen a rendszerváltásig.
A rendszerváltással új fejezet kezdődött. Egyrészt megszűnt a Debreceni Hunyadi Tsz, magával rántva a lovasklubot és az agráros hallgatók irányába folytatott oktatást. Közben a fiatal tanársegédből az egyik kari vezető lett, aki más vezetők támogatásával, sikerrel átmentette és magasabb szintre emelte a hallgatók lovaglás oktatását. Erre már Pallagon a Debreceni Állami Gazdaság Lovas Klubjában került sor, de a 41 Gidran IV-29 (Szárcsa), 125 Gidran X-1 (Kéjnő), 131 Gidran X-7 (Takaros), 133 Chorist Gidran-13 (Sógorasszony) kancákkal, amelyeket Horn Péter támogatásával, Marócpusztáról sikerült megvásárolni. Rövid időn belül kiegészült ez a pár kanca a Gidran IV-8 (Manci) és a Radautzon tenyésztett 628 Gidran XXXI-58 (Dáma) egyedekkel.
Aztán az élet tovább írta a folyamatot. Novobáczki Iván HAGE vezérigazgató bekapcsolódásával létrejött a Debreceni Lovasakadémia Nonprofit Kft, amelyiknek fő tevékenysége az Agrártudományi Egyetem hallgatói lovaglásoktatása, mellette rövid időn belül közép és felsőfokon egyaránt lovas szakemberek képzése. Bodó Imre szellemi ráhatásával az állattenyésztéstani tanszék és a hozzá szakmai szempontból szerves egységként csatlakozó állattenyésztési kísérleti tér és tanüzem egyre inkább az őshonos állatfajták fenntartása, a génmegőrzés felé fordult. A gidrán ló tenyésztését is a génmegőrzés szabályai szerinti tenyésztésnek rendelték alá, a használatra való alkalmasság szigorú feltételül szabásával.
Ma a Debreceni Lovasakadémia Nonprofit Kft. tulajdonjoga 100 százalékban a Debreceni Egyetemé, a Mezőgazdaságtudományi Kar akkreditáltatta (2005-től) a végbizonyítványt adó „Ménesgazda” képzést, a Magyar Akkreditációs Bizottság jóváhagyta a „lótenyésztő és lovassportszervező agrármérnök szakot (2019-től). A gidrán tenyészkancák száma 20 egyedre növekedett, mellette kettő tenyészmén és az évjárati kancacsikók képezik az állományt.
Mint említést nyert a tenyésztés során legfontosabb cél, a génmegőrzés szabályai szerinti tenyésztés. Ez annyit tesz, hogy az állomány a lehető legnagyobb genetikai diverzitással kerül fenntartásra. Ennek módja a fajtában fellelhető valamennyi kancacsalád birtoklása, ami ugyan lehetetlen, mert gazdaságilag ezt nem tudja felvállani egy költségvetésből gazdálkodó intézmény. Még így is nagyságrendekkel nagyobb létszámú kancacsalád van itt, mint bármelyik nagy kancalétszámmal rendelkező tenyészetben. Tenyésztik a mezőhegyesi 2-es, mezőhegyesi 3-as, mezőhegyesi 4-es, mezőhegyesi 7-es, mezőhegyesi 8-as, mezőhegyesi 11-es, mezőhegyesi 12-es, mezőhegyesi 13-as, mezőhegyesi 15-ös, mezőhegyesi 17-es, mezőhegyesi 18-as, borodi 2-es, borodi 3-as, borodi 6-os kancacsaládokat. Évjárati csikóik vannak a mezőhegyesi 6-os, mezőhegyesi 19-es kancacsaládokból. Az apai származások is sokfélék. Vannak a Gidran VIII, a Gidran X, a Gidran XXIV, a Gidran XXVIII, a Gidran XXX, a Gidran XXXII, a Cselszövő Gidran, a Razbeg Gidran, a Déva Gidran, a Balu xx mének utáni kancák. Ez a genetikai diverzitásra való törekvés két dolgot okvetlenül magával hozott, egyrészt kevés a saját tenyésztésű kancák száma (hiszen forráshiány miatt egy-egy kancacsaládba sorolható egyedet csak cserék útján lehetett megszerezni, amiért köszönettel tartoznak elsősorban Vörös Józsefnek, de másoknak is), másrészt a marmagasságát tekintve nem egységes az állomány.
A genetikai diverzitás fenntartása mellett, azzal egyenrangú szerepet kapott a használhatóság kérdése. A Debreceni Egyetemen a lovaknak állandóan munkában kell lenni. A felnőtt korú kancák napi 3-5 órát dolgoznak képzés alatt álló lovasokkal, ráadásul folyton cserélve a lovasokat. Egy kanca fogatban dolgozik, naponta más-más hajtással ismerkedő egyetemi hallgatót kiszolgálva. Az a feladat, hogy naponta más-más képzettségű és mentalitású lovassal kell egy-egy kancának dolgoznia, mentálisan fárasztja a lovat, a napi több órás munka viszont fizikailag terheli. Ez a fajta munka erőteljes teljesítménypróba. Nem vitás, cserélődnek a lovak, de ennek mértéke igen alacsony. Ma is rendszeres használatban vannak 2003-ban, 2004-ben született lovak. A fajta állóképességét bizonyítja, hogy szinte ismeretlen a megerőltető munkáltatás okán előforduló sántaság, de az idegrendszeri érzékenység is elenyésző.
Miután a fajta legnagyobb genetikai diverzitású állománya ez a tenyészet, a kancacsaládok számának bővítését (talán még egyetlen kancacsalád kivételével) sem szakmailag, sem üzemeltetés szempontjából nem látják indokoltnak. A jövőre nézve legfontosabb teendőként tartják számon (az állandóan jelenlévő veszély ellenére) megőrizni a tenyészetet, minden kancacsaládból saját tenyésztésűvel rendelkezni, a marmagasság szempontjából egyöntetűbbe tenni az állományt. Mindezt a használhatóság megőrzésével. A tenyészet szakmai alapítójának Dr. Mihók Sándor tekinthető, akinek a munkáját immár egy évtizede nagy elkötelezettséggel Dr. Oláh János segíti. A munkáltatásban, a kipróbálásban meghatározó személy Boros Sándor testnevelőtanár, lovasedző, de nem szabad megfeledkezni Szladek Róbert és Szűcs András személyéről sem, akik évek óta sikeresen és a fajta iránti elkötelezettségből dolgoznak az intézmény gidránjaival.